Home Page
Sztorizó
Ollózó
Fotógaléria
Vásártér
Archív

Az ittvanminden.hu valamennyi oldalán található információ,
dokumentum, fotó másodközlése, csak az oldal üzemeltetőinek engedélyével történhet!


Copyright 2007  - all rights reserved -  ittvanminden@yahoo.com


______________________________________________________________________________
Sztárokat épít a magyar ízlés
A zenei képzés is tehet róla, hogy olykor a legnagyobbakat sem ismerjük


A Gépember- Kraftwerk lemezkritika 1978-ból
Egy pillantás a borítóra, amelynek vörös-fekete geometriája a nagy orosz konstruktivista, Lissitsky örökségét idézi, elegendő arra, hogy világossá váljon, hova tart a Kraftwerk, ha nem vált eddig nyilvánvalóvá számtalan interjúból vagy a lemez címéből.
Szemben a Tangerine Dream elektronikus hangzásaiból hömpölygő romantikával, a Kraftwerk zenéje kemény élű, a végletekig mechanizált, emberi vonások nélküli, sőt, embertelen. Ha akad is hasonlóság közöttük, például a vokál elektronikus fel dolgozásában ezen a lemezen és a Tangerine Dream "Cyclone"-ján, a hatás nagyon különböző...
Mindamellett, van valami divatjamúlt a Kraftwerk zenéjében, amelyhez a húszas évekbeli tipográfia megfelelő keretet nyújt, mivel jövőképük legalább harminc éve kiment a divatból. Bár csak hat év van hátra 1984-ig, a jövő, amelyet a zenéjük előrevetít, már itt van, sőt részben a múlté. "2001" is elmúlt már, s a "Metropolis" égbe nyúló tornyai elgazosodott rémálmok csupán.
De azt meg kell adni, hogy a maga műfajában elég jó lemez ez. Nem állt össze olyan jól, mint az "Autobahn LP", amely egyedülálló volt az elektronikus zenében a szintetikusan létrehozott természetes hangok árnyalásával, de a "Man Machine"-ben, mindamellett, felvázolták azt az alapfilozófiát, ami minden albumuk mélyén ott rejtezett, és a "The Model" meglehetősen ostoba szövegének kivételével, mindez elég jól hangzik. (Kraftwerk: The Man Machine, Capitol E-ST 11728.)

Melody Maker 1978



1982
Kalózok vagyunk
Az üres kazettákra kivetendő adók sötét felhői tornyosulnak felettünk, értesülésünk szerint az erre vonatkozó jogszabályok terveit már kidolgozták a szakemberek. "Jelenleg a tárcaközi egyeztetés folyik" - kaptuk a hivatalos tájékoztatást Ficsor Mihálytól, a Szerzői Jogvédő Hivatal főigazgatójától. Azt is megtudtuk, hogy a Művelődési Minisztérium korábbi 9/1969. számú rendeletét módosító szabályozás lényege - ha azt valamennyi fórumon jóváhagyják -, hogy az üres hang- és képszalagokra jogdíjjárulékot vezetnek be. Ez, kaptuk a felvilágosítást, a tervek szerint a termelői ár, illetve az importár nyolc százalékának felelhet meg. Ebből a jogdíjjárulékból előreláthatóan a szerzők részesedése 50, az előadóké 30, a lemezgyártóé pedig 20 százalék lesz, amit a Szerzői Jogvédő Hivatal hajt be és utal át. Nem dőlt még el, mikor lép hatályba a rendelkezés; elképzelhető, hogy már ebben az évben, de lehet, hogy csak jövő év január 1-én.
Természetesen annak ellenére, hogy magnózási szokásainkról nem készült felmérés, a szakemberek is tisztában vannak azzal, hogy a hazai zenekonzerválók túlnyomó többsége nyugati popzenét vesz fel - egyszerűen azért, mert az ilyen lemezek megvásárlása nemcsak esetleges, de drága mulatság is. A felvétel oka tehát az ésszerű gazdasági számítás és a kínálat reális ismeretének együttese. A magyar előadók és szerzők így - legalábbis a hazai fogyasztó által - ritkán rövidülnek meg, hiszen egy nagylemez ára kilencven forint, ennyi pénzért pedig jó minőségű üres kazetta nemigen kerül üzleti forgalomba. Ugyan kinek éri meg akkor még vacakolni az átmásolással?
Indokolja-e tehát bármi is nálunk a kazetta-jogdíj bevezetését? A fogyasztók kórusának egyértelmű tagadó válaszával szemben a szakemberek azzal érvelnek, hogy Magyarország egyrészt a Berni Egyezmény és az Egyetemes Szerzői Jogi egyezmény tagja, másrészt alkalmazkodnia kell a nemzetközi gyakorlathoz. Mert mindkét nemzetközi egyezmény és a magyar Szerzői Jogvédő Hivatal is lehetővé teszi ugyan, hogy a nyilvánosságra hozott műről bárki másolatot készíthessen, "ha az nem szolgálja sem forgalomba hozatal, sem jövedelemszerzés célját és a szerző jogos érdekeit egyébként sem sérti". Viszont az NSZK-ban és Ausztriában ahonnan jogdíjforgalmunk pozitív mérlegét biztosító Bartók-Kodály jogdíjaink legjelentősebb része származik már jogdíjjárulékkal árusítják a hangrögzítő berendezéseket és a szalagokat, így Magyarországnak is érdeke ennek bevezetése. "Kazettánként mindössze néhány forintról van szó - nyugtatják az illetékesek az eddig akaratukon kívül kalózkodókat -, de így eleget teszünk a nemzetközi egyezményekből fakadó kötelezettségeinknek."
(forrás HVG 1982 július)