>
Főoldal
Sztorizó
Ollózó
Fotógaléria
Vásártér
Archív
Az ittvanminden.hu valamennyi oldalán található információ,
dokumentum, fotó másodközlése, csak az oldal üzemeltetőinek engedélyével történhet!
Copyright 2007-2010 All rights reserved




Riportok
Creedence Clearwater Revival

Egy világraszóló együttes, amelyik a csúcson hagyta abba!

John Fogerty, az együttes alapító tagja elmondja az okokat


A CCR-el egy időben együttesek sora alakult. Ti miben különböztetek a többiektől? 
-"Megalakulásunk idején, a Creedence Clearwater Revival más volt mint a többi banda San Franciscóban. Persze voltak hasonlóságok, de én drogellenes voltam. Persze, egyszer-egyszer sodortam egy marijuanást, de az nagyon távol volt attól, ami akkoriban ment. Azt hiszem, azért is voltam mindig is drogellenes, mert megrémített hogy függővé válhatsz, na meg én nem bírom elviselni, ha valaki elveszti az önkontrollját.

Még ma is nagyon plasztikusnak tűnő dalszövegeitek voltak.
- A Creedence más volt zeneileg, mint a többiek akkoriban. Memphis volt az irányvonalunk, Elvis, Jimmie Rodgers és az amerikai zenei tradíciók vonzottak minket. Ha meghallgatjuk a 'Proud Mary'-t és a 'Bad Moon Rising'-ot, egész Amerika bennük van. Pedig az acid időszakban születtek. Más volt a trend, de mégis megszállottan hittem az igazi rock zene létjogosultságában.

Képzett zenészek vettek körül?
- Azt nem hittem, hogy akkoriban -1968 körül- nagyon jók lettünk volna. Fiatalok voltunk, kevés zenei tapasztalattal, beleértve magamat is. Amikor felvettük a 'Suzie Q'-t, 21 éves voltam, egy évvel később készült a 'Proud Mary'. Nem volt bennünk olyan nagy lelki habitus, nagy zenész tapasztalat, mint például James Brown és együttesében. Mégis azt éreztem, mindannyian nagyon akartunk valami óriásit!  

Sorra listásak lettek a CCR dalok, mégis mi okozta a törést?
- Azt hiszem a dolog bejött, nagyon is bejött! Beindult a gépezet és azt éreztük, na most aztán nincs megállás. Minket nem lehet lekörözni. De aztán a siker rémálommá vált, mint amikor  egy szerelem megkeseredik. Most visszagondolva, ha akkoriban nem én menedzselem az együttest, hanem lett volna egy külső ember…! Mondjuk egy Brian Epstein. Más lett volna a dolgaink menete. A népszerűségünk elveszett, a dalaink, a lemezeink csendben elhaltak. Ám én mégis büszke vagyok rájuk.  Ékes bizonyítékai annak, hogy mindenféle külső segítség nélkül az ember mire lehet képes a saját erejéből.


El Cerrito-ból, egy kisvárosból való négy fickó voltunk, számunkra teljesen ismeretlen volt a lemezipar, a kiadói biznisz. Nem volt hollywoodi menedzserünk. Mi egy postafiók voltunk, zenegyártók voltunk, egy berobbantott rakéta voltunk.

A nagyok közül mindig vannak akik tovább tudnak lépni. A mi tragédiánk az volt, hogy nem voltunk felkészülve erre a felpörgetett helyzetre. Olyan volt az egész, mintha kirántották volna a lábunk alól a szőnyeget. Csak tetézte az egészet, hogy egyszer csak nem voltam képes komponálni. Oda lett a kreativitásom és ettől teljesen kétségbe estem.  Szörnyű érzés volt látni, hogy ami eddig jól ment, annak vége.
A szórakoztatóiparban 18 évesen zseniális, 20-21 évesen a legjobb lehetsz a saját területeden.

Persze ahogy közeledtem a 30 felé, visszatért a hitem és sikerült talpra állnom. Ettől függetlenül az akkori időkkel kapcsolatban úgy érzem magam, mint az a művész aki meghalt és halála után vált legendává. Egy kicsit akkor én is meghaltam.

Ha Amerikában megszállok valahol és odamegyek a recepcióhoz, gyakran megesik, hogy a pult mögötti fickó azt mondja: "Valahonnan ismerős nekem!" Ilyenkor csak annyit szoktam mondani: "Proud Mary"! 
A reakció mindig ugyan az, teljesen mindegy hogy milyen korú az illető: "Oh, tényleg Proud Mary!!!"

         John Fogerty gitár, ének
       Tom Fogerty ritmusgitár
       Stu Cook basszusgitár
       Doug "Cosmo" Clifford dob
       
       Az együttes 1967 -ben alakult. 1968-tól öt év alatt 7 nagy és 8 kislemezük lett aranylemez és 1969-70-ben az USA első számú együttesének számítottak. 1969-ben a Bilboard Top 100 listáján 110 alkalommal bukkant fel a nevük, ami hetente két sikerdalt jelentett. 1971-ben az év zenekarának választották a CCR-t, és szinte érthetetlen, hogy a sikerek teljében előbb Tom Fogerty vált meg a zenekartól, majd 72-ben hivatalosan is feloszlott az együttes. A tagok ezek után szólókarrierrel próbálkoztak de sikereket csak az a John Fogerty ért el aki a CCR legmeghatározóbb egyénisége volt.

'Proud Mary'
Hallgassa meg a dalt ITT!
Sting önmagáról és a világ dolgairól
'A válaszokban a kérdések...!'
2009. december

Teszem a dolgomat: harminc éve énekelek és délutánonként komponálok.

Tetszik New York! Könnyed helynek tartom, mert más városokhoz képest több lehetőség van az önmegvalósításra. Itt a taxis, a rendőr a tűzoltó sajátjának érzi a kedvenc TV műsorát. Az embereknek megvan a privát kedvencük. " Oh ! A héten Sting lesz a vendég a show-műsoromban! Oh, de remek!

Nálam először a zene születik! Ha jó a zene, az adja a történetet, a szöveget hozzá.

Nem kell a világ legjobb énekesének lenni! A lényeg az egyéniségben van. Bárhol, bármikor kinyitod a szád, az embereknek tudniuk kell: " Oh, ez Van Morrison, vagy "Oh, ez Bob Dylan, vagy "Oh, ez Bono!" Benned és általad kell kialakulnia annak az egyéni hangzásvilágnak, amitől te vagy te!

A szüleid a neveden szólítanak! Mert nem ismernek mélyen. A barátaid viszont a beceneveden szólítanak, mert ők pontosan tudják ki vagy igazából. 

Tök szerencsétlen gyerekkorom volt! De ugye bár nem változtathattam rajta. Viszont a gyerekkorom tett azzá, ami lettem és ettől egészen boldog vagyok.

Az igazság felcserélhető és többelvű!

Valaha elmentem gyónni! Hétéves korában az ember kérhet bűnbocsánatot.  De abban a korban nem követünk el bűnöket. Viszont egész listával el lehet menni gyónni: oh, úgy is feloldozást kapunk! Na, így aztán a sok szarság mellett, még maguknak is hazudnak az emberek.

Feltételezhetően mi is elkövetjük azokat a hibákat, amelyeket a szüleink velünk elkövettek.

Trudie és én már harminc éve együtt vagyunk, tizennyolc éve házasként is. Na, ezt szorozd be héttel, mert a show- biznisz olyan, mint a kutyaélet.

A jó házasságnak nincs titka! Szeretem a feleségemet! Ez mindennél fontosabb! Tényleg!

A szex! Csak nézőpont kérdése, mi az értelme dugni hét órán keresztül. Nekem nem az átszellemült érzelmekről szól, de azért lehet csinálni.

Nagyon nyitott vagyok, nincs ellenemre, ha bepillantást nyernek az életembe. Van viszont egy határ, ahol megállunk. Mert nekem onnantól már egyfajta pornográfia!

Rendszeresen kapok az emberektől dalszövegeket. Sokszor nem igazán tudom, mit akarnak, mit kezdjek velük? Számomra egy szöveget olvasni, úgy hogy nem ismered a zenéjét, olyan, mint nézni egy féllábú embert.

Valaha azt hittem, ha a gyerekeim elérik a huszonegy éves kort, mindenki megy a maga útján! Érted? Kirepülnek a fészekből. Na hát, nekem van egy harminckét éves fiam és ma is, úgy aggódom érte, mint kiskorában.

A stressz kikészíti az embert!

Már régóta sajnálattal figyeltem Michael Jackson-t. Na persze halála óta eladtak kilenc millió lemezét. Mondtam is a lemezkiadómnak. "Na, engem felejtsetek el, még nem vagyok kész!"  

Ezek a mai gyerekek azzal jönnek, hogy majd ők is híresek lesznek. Ezek nem tudják, hogy miről beszélnek. A mai világban már attól híres lehetsz, ha kiteszed a pöcsödet a Macy-áruház kirakatába!  (New York legpatinásabb áruházi kirakata)

A barát olyan valaki, aki megmondja neked, ha hülyeséget csinálsz, vagy ha egy bizonyos határon túl mész, vagy ha be vagy gőzölve.

Huszonhét éves korom előtt semmilyen sikerem sem volt. Valószínű ez segített eddig mindent átvészelni. Nyugdíjas állásom volt, fizettem a lakáshitelemet, gyereket neveltem. Ezek a dolgok segítettek helyesen megítélni az életünk valódi értékeit. És úgy hiszem, ez segít a karrieremben is, még ma is, ötvennyolc évesen.

Az Esquire nyomán



2010-ben Sting és a Royal Philharmonic Orchestra európai koncertturnéjának egyik állomása november 6-án, szombaton a Budapest Sportaréna volt. A budapestihez hasonlóan, az Egyesült Államokban és Kanadában tartott koncertek is közel 3 órásak voltak, Sting, három zenészével, valamint a 45 tagú zenekar kíséretével 28 dalt adott elő.  

A dalok teljes listájáa:
Első rész
"        If Ever I Lose My Faith in You
"        Englishman in New York
"        Every Little Thing She Does is Magic
"        Roxanne
"        Straight to My Heart
"        Russians
"        Fields of Gold
"        I Hung My Head
"        Shape of My Heart
"        Why Should I Cry For you
"        Wrapped Around Your Finger
"        Whenever I Say Your Name
"        When We Dance
"        Message in a Bottle
"        Next to You
Második rész
"        A Thousand Years
"        Tomorrow We'll See
"        Moon Over Bourbon Street
"        End of the Game
"        You Will Be My Ain True Love
"        All Would Envy
"        Mad About You
"        Ghost Story
"        King of Pain
"        Every Breath You Take
Ráadás
"        Desert Rose
"        She's Too Good For Me
"        Fragile


Gilbert O'Sullivan - aki még ma is népszerű Japánban
A korai '60-as években sokakat megfogott a Beatles. Így volt ez Raymond Edward O'Sullivan - nel, az ír származású Angliában élő diákkal is. Rávette anyját, hogy vegyen neki egy zongorát, amin aztán szorgalmasan gyakorolgatott. Naphosszat olyan hangosan püfölte a hangszert, hogy anyja átvitette a kert végébe egy fészerbe.
"Nem zavart abban, hogy saját dalokat komponáljakn és haknikat vállaljak lokálokban játszó együtteseknél.- nyilatkozta egyszer. "A grafikus tervezői főiskola elvégzése után London elkápráztató fényeire vágytam, de egy nagyáruház postabontójában találtam magam. Zenei terveimet nem adtam fel, munka után éjszakánként magnóra vettem szerzeményeimet, amelyeket egy ideig senkinek sem mutattam meg. A szerencse 1969. egy esős vasárnapján mosolygott rám, amikor egyik ismerősöm ajánlására bemutatkozhattam Gordon Mills-nek, aki akkoriban Tom Jones és Engelbert Humperdinck menedzsere volt. Tetszettek neki a dalok. Berendeztetett egy kis lakást, amelybe elvihettem négy zongorájámat és sok személyes tárgyamat otthonról, beleértve óriási autóbusz modell gyűjteményemet is. Akkoriban igen csak excentrikusan öltözködtem. Gordon Mills nehezen tolerálta, hogy a 23 éves létemre -ahogy mobdta- egy 10 éves kisiskolásnak néztem ki, térdig érő rövid nadrágban, ingben felhajtott gallérral, egy a fejemre kicsi sapkával. Mills öltönyt adott rám, a zakón egy nagy 'G' betűvel. Mert hogy a nevemet is "művésziesíteni" kellett. Így lett a 19.század két híres operettszerzője, Gilber és Sullivan nyomán Gilbert 'OSullivan."
'70-ben jelent meg első kislemeze, a 'Nothing Rhymed', amit több sikerdal követett, majd 1972. áprilisában a világhírnevet szerző 'Alone Again Naturally'. Nem csak az  angol de az amerikai listákat is vezette hetekig. Sokan úgy vélték, balladisztikus szerzeményében szülei halálát foglalta dalba. Valójában, mint mondta, édesapja korán meghalt, Gilbert még csak 11 éves volt akkor, nem ismerte igazán, de azt tudja hogy nem bánt jól az édesanyjával. A szerzemény azonban azóta is a családból eltávozott szülőkre emlékezés egyik világszerte szívesen hallgatott dala.
Ezt a sztorit biztos nem ismeri !!!
Rod Stewart beszél a kezdetekről
Al Jolson nagy hatással volt rám. Ő volt maga a kikerülhetetlen hatás! Ugyan is az egész családom gyűjtötte a lemezeit. Így aztán nem volt Karácsony Al Jolson lemez nélkül. A bátyám be volt zsongva tőle. Aztán beleszagoltam a folk-ba: Woody Guthrie-t, Jack Elliot-ot hallgattam. Aztán jött a fekete zene: Sam Cooke, Otis Redding, meg még Eddie Cohran, de még egyáltalán nem voltam beindulva a zenétől. '64-ben éppen abbahagytam a sírásó mesterséget a Highgate temetőben. Haverjaimnak és nekem hosszú hajunk volt, nem is kaptunk sehol munkát! Nem voltam oda a zenéért, de arra emlékszem, egyszer elmentünk a Rolling Stones fellépésére. Volt vagy huszonnyolc-harminc néző. Sose felejtem, egyszer jó pár évvel később mondja nekem Ron Wood: "Miért nem jössz el egyszer megnézni minket?" Mondom neki:"Láttalak benneteket 1964-ben. Annyi elég is volt!"
Nagy idők voltak azok. A Yardbirds Eric Clapton-al és Jeff Beck-el…! Azért a szívem mélyén szerettem volna énekes lenni! Gyakran összefutottam pár haverral a vasútállomáson, aztán szájharmonikáztunk, énekeltünk, amíg vártuk a vonatot. Egyik este - és ez így igaz, ahogy mondom - Long John Baldry meghallott minket az állomáson. A szemben lévő peronon várta a vonatát. "Csatlakozhatnál a bandámhoz!" Félreállt pisálni, onnan folytatta:" "Fizetek neked 75 fontot hetente." Ez akkoriban nagyon jó pénz volt!  Három-négy dal éjszakánként. Gondoltam magamban, ez a pali tiszta bolond!
Az első haknim a Manchesteri Egyetemen volt. Tartottunk előtte egy megbeszélést, egy egészen egyszerűt, megkérdeztem: "Te John, én most mit csináljak? Csak egyetlen dalt tudok, a 'Night Time Is the Right Time' -ot. Azt a Ray Charles nótát!" Erre John: "Te csak ne aggódj, menj fel a színpadra és énekelj!" Közben az egyik zenész a kezembe nyomott egy tablettát. Egy fekete tablettát. Egy fekete bombázót! Én akkoriban semmit sem tudtam a drogokról, de azért bevettem. Aztán közel egy órán át énekeltem és csak énekeltem. Ugyan azt a dalt énekeltem megállás nélkül, mindig újra kezdtem a versszakokat, újra és újra. Na így kezdődött a pályafutásom!
Sosem gondoltam volna, hogy ez lesz belőle. Tutira mellbevágó! Akkoriban az összes vágyam az volt, hogy összeénekeljek 300 fontot mert meg akartam venni álmaim sportautóját, egy Austin-Healey Sprite-ot. Nekem csak egy ilyen üzletet jelentett akkor az éneklés.
Tényleg elképesztő idők voltak azok!"