Manipulált slágerlisták – már a 70-es években is

Nagyon téved, aki azt hiszi hogy a rádióállomásokon naponta „agyonjátszott” slágernek nevezett zenék – tisztelet a kivételnek – valóban slágerek lennének, he nem sulykolnák bele a fülünkbe. Hogy a manipulációnak hány fajtája létezik, csak sejteni lehet, de több trükk már évtizedek óta „divat”. Íme néhány sztori.

1975-ben a nyugatnémet rádió két zenei szerkesztőjét azonnali hatállyal elbocsátották, mert kiderült, hogy álnéven írt saját számaikat hat éven keresztül rendszeresen az élre helyezték slágerlista-műsorukban. De ez az eset csak a csúcsa volt a rejtett jéghegynek: a könnyűzene világában uralkodó számtalan csalásnak és megvesztegetésnek. Egy idő után nyílt titok volt, hogy a menő lemezlovasok pénzt és ajándékokat kaptak azért, hogy bizonyos lemezeket minél gyakrabban tegyenek föl.

Nagy botrányok voltak az Eurovízió 1976. áprilisi hágai táncdalfesztiváljának előkészületei körül is. A hesseni rádió megszavaztatta közönségét, hogy mi legyen a nyugatnémet versenyszám. Kiderült, hogy a szavazócédulák zöme hamisított. Az egyik faluból 300 szavazócédula érkezett be, mindegyiken ugyanaz a három aláírás. A népszerű együttesek és énekesek rajongói országszerte klubokat alakítottak. A klubok száma a siker fontos mércéje volt. A Les Humphries Singers együttes rajongóinak például 120 fanklubjuk volt, Tony Marshall hívei 90, Maggie Mae kedvelői 80 klubot alakítottak.

Ez még nem volt baj, de a menedzserek a saját manipulációs céljaikra használták fel a klubok fiataljait. A nyilvánosságra került, hogy ’75 novemberében például a Maggie Mae Főklub vezetője levelet írt mind a 80 társklubnak, és felszólította a “kedves klubvezetőket”, szervezzék meg, hogy a klubtagok pontosan meghatározott napokon kilenc rádióadó kívánságműsorában követeljék Mae “I’m On Fire” című számát, ezen kívül írjanak a magazinoknak, hogy cikkeket szeretnének olvasni Maggie Mae-ről. A felhívás szövege valóságos konspirációra emlékeztetett: “A megjelölt napokon mindig csak egy-egy levelezőlapot küldjenek a megadott címre. Így a szerkesztőségek naponta kapnak majd egy lapot egy-egy rajongótól, mindig más városból. És ez így lesz nyolc héten keresztül. De vigyázni kell, hogy az akció feltűnést ne keltsen! És ami a legfontosabb: mindenki a saját nevét írja alá, soha ne a klub nevében írjanak !!!”

A Cindy and Bert énekkettőst egy fesztiválon diszkvalifikálták, mert a telefonos szúrópróbákból kiderült, hogy azok a hallgatók, akiknek neve a beküldött szavazókártyákon szerepelt, soha nem is hallottak erről a műsorról. Ennek a “bulinak” is volt előzménye. A “Cindy and Bert titkárság” az alábbi körlevelet küldte az énekes párért rajongók klubjainak: “Ezen a héten már a második helyen állunk a slágerlistán. De szép lenne, ha még egy hellyel előbbre léphetnénk!”

A klubok minden rádióadó slágerlistáját manipulálták. Ehhez járult a műsorszerkesztők önkénye: eleve csak olyan számok közül lehet választani, amelyek a szerkesztőknek tetszettek.

Ezért, Ernst Grissemann az osztrák rádió könnyűzenei osztályának vezetője, aki 1970-től 1998-ig volt az Eurovíziós Dalfesztivál kommentátora, még 1974 végén elhatározta, hogy megszünteti a slágerlistát. Benny Brown, a luxemburgi rádió műsorvezetője másképp próbált védekezni: annyira megnövelte a szavazók számát, hogy a klubok manipulációi ne gyakorolhassanak hatást a lista alakulására. Heti százezer szavazólap esetén a klubok csalafintaságai már nem játszottak szerepet – írta visszaemlékezéseiben.