Elment Little Richard, a rock legnagyobb legendája

A zongorista- énekes, a “Tutti Frutti,” “Good Golly Miss Molly” és “Long Tall Sally” szerzője, aki megalapozta a rockot a zene világában 87 éves korában 2020. május 9-én, szombaton távozott az élők sorából

Az 1956-os „Tutti Frutti” -val kezdve Little Richard a megállíthatatlan slágeráradatot, majd ugyanebben az évben a „Long Tall Sally” és a „Rip It Up”, aztán az 1957-es „Lucille”, és a „Good Golly Miss Molly” követte 1958-ban.

Noha 1958 után soha többé nem jutott fel a top 10 közé. Little Richard befolyása hatalmas volt. A Beatles számos dalát felvette, köztük a „Long Tall Sally” -t.

Dalai a rock and roll kánon részévé váltak, amelyet az évtizedek során többek között az Everly Brothers, a Kinks és a Creedence Clearwater Revival, Elvis Costello és a Scorpions tagjai tekintették követendő etalonnak.

Little Richard színpadi személyisége – pompája, androgén sminkje és üveggyöngyi ingjei szintén megmutatják a rock and roll showman mivoltát, ami aztán például Prince-nél is visszaköszönt.

Talán kevesen tudják, hogy Richard Wayne Penniman a család 12 gyermeke egyikeként, 1932. december 5-én született Georgiában, Macon-ban.

Bár énekelt a közeli templomban, apja Bud nem támogatta fia zenélését, és azzal vádolta, hogy meleg, így Penniman 13 éves korában elhagyta otthonát. beköltözött egy fehér családhoz szülővárosában, Maconban. De a zene vele maradt: Az egyik gyermekkori barátja Otis Redding volt, és Penniman hallgatta a R&B-t, a bluest.

Miután fellépett a maconi Tick Tock klubban, és megnyerte a helyi tehetség versenyt, Penniman 1951-ben megkötötte az első rekordmegállapodását az RCA-val. (Kicsi (Little) Richard-ként mert körülbelül 15 éves volt, és nagyon zavarta, hogy sokan tévesen mondták utónevét: penny-mannek „penny/pénzérme-embernek” szólították.

A következő öt évben Little Richard karrierje megfelelő módon haladt előre.
Akkoriban még mosogató fiú volt a maconi Greyhound buszpályaudvaron (ezt a munkát először néhány évvel korábban is csinálta, miután apját meggyilkolták, és Little Richardnak támogatnia kellett családját). Addigra csak szám, a „Little Richard’s Boogie” utalt a következő zenei tornádóra.

Egy szalagot küldött a Chicagói Specialty Records-hoz a „Tutti Frutti”-t. Ebben pedig a dal híres vokálrész „a wop bob alu bob a wop bam-al”. Ezt dúdolgatta miközben unatkozva mosogatott.

1955 szeptemberében a zenész levágta a „Tutti Frutti” dalszöveg lírai változatát, amely az első slágere lett, és a csúcsra jutott.

Követte a „Long Tall Sally” és ez lett karrierje legnagyobb slágere.

Mint Presley, Lewis és más kortársak, Penniman-t olyan korai rock and roll filmekben is szerepeltették, mint például a Don’t Knock the Rock (1956) és a The Girl Can’n’t Help It (1957).

Penniman 1957-ben feladta a zenét, és elkezdte az alabamai Oakwood Főiskolát.

Amikor 1959-ben végre készített egy gospel albumot, God Is Real címmel.

Gospel-karrierje után 1964-ben visszatért a világi rockhoz. Bár a következő évtizedben egyetlen olyan album és kislemez sem köthető a nevéhez, nagy előadók példaképe lett, mint például a Rolling Stones, vagy éppen Bob Dylan (aki kisgyermekként korábban Little Richard dalokat játszott a zongorán). Amikor Little Richard 1964-ben a Hamburgi Csillagklubban játszott, az előzenekar nem volt más, mint a Beatles. “Régebben a színfalak mögött álltunk a hamburgi Csillagklubban, és figyeltük a Little Richardot.” – mondta John Lennon. „Szokott nekünk felolvasni a Bibliából, mi pedig körül ültük és hallgattuk. Még mindig szeretem őt és ő az egyik legnagyobb.”- mondta évekkel később Lennon

Az 1970-es évekre Little Richard óriási rock oldies turné-körutakat tett meg. A nagyon átélt, izzadt, izgalmas koncertekről készült egy film 1973-ban Let The Good Times Roll címmel. Ez idő alatt a marihuána és a kokain függővé vált, miközben visszatért a gospel gyökereihez.

Little Richard a szexuális sztereotípiákat is lebontotta a rock & roll-ban, még akkor is, ha sok rajongóját ez némileg megzavarta.

Érdekes, hogy az 1984-es életrajzi könyvében a homoszexualitást „fertőzőnek” nyilvánította. Ez nem olyan, amivel születsz. (Aztán tizenegy évvel később azt mondta egy interjúban a Penthouse-magazinnak, hogy egész életében meleg volt.)

Később „mindenneműnek” nevezte magát, amely vonzza mind a férfiakat, mind a nőket. A 2017-ben a keresztényekhez kötődő Three Angels Broadcasting Group-pal folytatott interjúja során hirtelen elítélte a meleg és transz-életmódot: „Istenem, Jézus, férfiakat, és nőket teremtett, ugyebár. És neked Isten akarata szerint kell élned.  Nem lehet természetellenes szeretet. Olyan sok ember csak mindenfélét csinál, és nem gondol Istenre.”

Ennek ellenére úgy tűnt, hogy egyik sem befolyásolta sem a karrierjét, sem a körülötte kialakult legendát.

Az 1980-as években olyan filmekben szerepelt, mint a Down and Out, Beverly Hills, valamint a TV-műsorokban, mint például a Full House-ban és a Miami Vice-ban.

1986-ban egyike volt az első 10 személyiségnek, aki bekerült a Rock and roll Hírességek Csarnokába.

1993-ban a Grammy-n Életműdíjat kapott.

Utolsó ismert felvétele 2010-ben volt, amikor dalt készített egy tribute albumra az evangéliumi énekesnek, Dottie Rambo-nak.

Halálát megelőző években a Little Richard, aki akkoriban Nashville-ben élt, alkalmanként fellépett.

Korosodva egészségi problémái voltak, gyengült a fizikuma, de a 2009-es csípőpótló műtétnek köszönhetően ismét zongorához ült.

De a rock and roll szelleme soha nem hagyta el.

Egyik fellépésén 2012-ben, miután többen bátorítóan sikoltoztak, azt mondta: „szóval ti azt akarjátok hogy én úgy sikoltozzak, mint egy fehér lány?!” „Sajnálom, de úgy mint egykor, ez nekem már nem fog menni.”- mondta a közönségnek.