A legendás Live Aid koncertek 35 évvel ezelőtt nagyon sok jót hoztak. Hozzájárultak az afrikai éhínség csökkentéséhez és a világ legszegényebb nemzeteinek figyelmének felkeltéséhez.
De az egyik legfontosabb szervezője, az ír rock sztár, Bob Geldof öröme nem felhőtlen. Ugyanis nem hiányzott neki a kéretlen dicsőség, vallja még ma is.
Kétségtelen, nagyszerű elismeréseket hozott az 1985-ös transzkontinentális zenei rendezvény és sokat tett a személyes életében és karrierjében.
Azt mondta, hogy nem örült a dicsőségnek, amelyet jótékonysági munkája kapott. “Utáltam. Lehetetlenné tett, zavart hozott az életemben, akkoriban rosszul álltam anyagilag is, és valószínűleg a házasságom is erre ment rá – mondta Geldof. –
Az egész azzal kezdődött, hogy a Band Aid az Egyesült Királyságban egy sztárok alkotta csapat, amelybe Bono, Phil Collins, George Michael és még sokan beletartoztak, 1984-ben elkészítették a “Tudják, hogy karácsony van?” című kislemezt, aminek a bevételét az etiópiai éhínség enyhítésére szántak.
1985-ben Lionel Ritchie és Michael Jackson megírták a “We Are The World” című dalt, amit az amerikai sztárokból összeállt US For Africa nevű formáció adott elő. Megjelenése óta a We Are the World több mint 63 millió dollárt hozott, amit humanitárius célokra fordítottak. Kilencven százalékát az afrikai éhezők megsegítésére fordították, a hosszú és rövid távú problémák megoldására is. Ez inspirálta, hogy még ugyanabban az évben a saját zenekara és a rock élvonalának együttesei részvételével megszervezte az 1985 július 13-án tartott Live Aid szuperkoncertet, amelynek a célja szintén az etióp éhezők megsegítése volt.
A műsor közben adakozásra buzdították a nézőket, a pénztárcák azonban lassan nyíltak ki. A csalódott és ideges Geldof ekkor élő adásban használt egy szalonképtelen kifejezést, aminek meg is lett az eredménye – a koncert végén mintegy 150 millió font gyűlt össze. Geldof nem sokkal később tiszteletbeli lovagi címet kapott
Bob Geldof azt mondta, hogy nem örül a dicsőségnek, amelyet jótékonysági munkája kapott. Hirtelen valószínűtlen híresség lett.
“És nem azért, mert a kiváló a zenei kvalitásom, mint például Elvisnek vagy a Beatlesnek,” mondta Geldof.
Miközben Geldof altruizmusa egy kicsit jobbá tette a világot, már nem képes megtenni azt, amit szeret: zenélni.
„Nem engedték meg, hogy visszatérjek a munkámhoz. Popénekes vagyok. Szó szerint ez az, amit keresek. Ez az én dolgom. Reggel felkelek, ha hangulatban vagyok. Megpróbálok dallamokat írni. És én nem tudtam. És senkit sem érdekelt. Szent Bobnak, akit engem hívtak, már nem engedték megtenni, mert annyira kicsinyesnek és értelmetlennek tűnt. Szóval eltévedtem. ” – fakadt ki Geldof az Associated Press riportjában.
Ám Geldof annak örül annak, hogy zenészkollégáival együtt megcsinálták a koncerteket, mert szerinte a világ ma már nem ugyanaz, mint a Live Aid vagy akár a 2005-ben rendezett Live 8 idején.
„Az volt az együttműködés, a konszenzus és a kompromisszum időszakának vége. Meg lehetne ma csinálni? Kétlem! Csak meg kell nézni a kontinensek között rohangáló zenebohócokat, hogy megértsük, hogy azok az idők már soha többé nem térnek vissza”- mondta Geldof.
A Live Aid körüli örömbe üröm is vegyült, mert a segély egy része bizony “eltévedt”: